Kínai csíkos hörcsög Crircetulus griseus

A csíkos vagy kínai hörcsög a hörcsögök között viszonylag hosszúnak számító farkáról könnyen felismerhető. Szőrének színezete a szürkétől a barnásig terjed. A hátvonalán jellegzetes, angolnára emlékeztető sötét csík vonul végig, amely ritka esetben hiányozhat is. Eltérő színű, tenyészett változatok eddig nem jelentek meg. Lábvégei majdnem teljesen csupaszok és csak télen fedi ezeket szőrzet. Fejének alakja a többi hörcsögénél valamivel hosszabb. Teste közepes méretű, mintegy 9,5-12,5 cm, farka átlag 2,5 cm hosszú. Ezekkel a méretekkel a törpehörcsögök között szinte óriásinak számít. Mint földrajzi mellékneve elárulja, a csíkos hörcsög Közép-Ázsiából származik, ahol elsősorban a kietlen és száraz kínai és mongol sztyeppés sivatagot lakja. A típust már 1867-ben fedezték fel és leírták, ezután azonban nyilván feledésbe merült, és sokáig összecserélték egy másik törpehörcsögfajtával. A század közepén találtak rá a zoológusok, és ismerték el genetikailag önálló fajtának. A tudományos vizsgálatokra használt kísérleti állat csak néhány éve vált kedvelt díszállattá. Európában néhány kistenyésztő figyelt föl az állatra a 70-es években. Az, hogy még ma is viszonylag kevés helyen találkozhatunk vele, tenyésztésével függ össze. A kereslet állandóan növekszik, mert az állat jóindulatú, kedves és barátságos, de nem könnyű tenyészeni. Mivel a csíkos hörcsög egyáltalán nem agresszív és nem harapós, tartása, gondozása a gyerekek számára is sokkal kevésbé problematikus, mint azt sokan gondolják. Az új körülményekhez való rendkívül nagyfokú alkalmazkodóképessége megkönnyíti tartását. Mint az összes többi hörcsög, a kínai csíkos hörcsög is kimondottan magányt kedvelő állat, amely azonban a fogságban társas lénnyé válhat, ha a temperamentumos kis állatnak megfelelő helyet és körülményeket tudunk teremteni.