A puli tipikus magyar kutyafajta, bár nem lehet pontosan tudni, hogyan került a pásztorok mellé. Egy 1700-as évekből fennmaradt rajz azt mutatja, hogy az ősi magyar terelőkutya egy lompos szőrű, kis termetű eb volt.  Ez valószínűleg a puli lehetett, de a nevével csak később találkozhatunk. A pulit az 1900-as években fedezték fel újra, megkezdődött tenyésztése, és a fajta itthon és külföldön is divatba jött. A puli mozgékony, sohasem lusta állat, legendásan jó terelőkutya. Páratlanul intelligens, bátor, rettenthetetlen, kiegyensúlyozott természetű, hűséges, ragaszkodó. A magyar pásztorkutyák közül a legnépszerűbb fajta, de lakásban nem ajánlott tartani, hiszen mozgásigénye hatalmas, szőrzete pedig különleges gondozást igényel. Arányos termetű, közepes nagyságú kutya. A fekete, fehér, fakó és szürke különböző árnyalataiban pompázó, dús szőrzete a kutya különleges ékessége. Nyírni nem szabad, mert - máig tisztázatlan okból - előfordulhat, hogy a lenyírt szőrzet soha nem nő vissza. A kanok 40-44 centiméter magasak és 13-15 kilogram súlyúak, a szukák 37-41 centiméter magasak és 10-13 kilogram súlyúak.